A hétköznapok egész békésen telnek, egy hetet Jankópapi segített nekem a háztartásban és a gyerekek körül - hozta-vitte őket az óvodába, Erzsót balettra, délelőttönként hatalmas alvóidőket biztosított nekem, miközben Ő csillogóra varázsolta a lakást. Az ebédet én főztem (boldogan), de aztán megint lefekhettem, soha ilyen jó dolgom nem volt! :) Köszönöm!
Aztán egy hetet "egyedül" voltam, persze elmaradtam mindennel, Andris sokat dolgozott azon a héten, így esténként fáradtan érkezett, már nem akartam sok mindennel terhelni, így is segített, amennyit szokott. Az nem kevés, az volt kevés, amit én mellé tudtam tenni. Így tárt karokkal és teli szennyestartóval vártuk Mamácskát erre a hétre, aki jött, segített, zongorázott, olvasott, pihent, nagyon jó volt végre látni.
A hétvégéken pedig egyszer Apapi, Petyó, Czirmos jöttek, velük egy nagyot grilleztünk, másnap Sommerfestre voltunk hivatalosak, melyet ugyanaz a család szervezett, mint az élményfürdős gyerekzsúrt. Volt most is minden, bábszínház, ugrálóvár, grillezés, sok foglalkoztató játék, bűvész, nagy társaság. A gyerekeink a hatalmas ugrálóvár-csúszdát szerették legjobban, olyan meredek volt, hogy én mindig sikítottam, ha lecsúsztam.
A kertben pedig felállítottuk a Rékáéktól kapott medencét, nagyon élvezik, Andris is, várom, hogy én is beleülhessek végre.
Erzsónak az utolsó balett órája megint látogatható volt, gyönyörűen alakul mind a mozgása, mind az odafigyelése. Kapott kis bizonyítványt, felsőbb osztályba léphet, csupa 1-est kapott (az a legjobb jegy).
Én pedig 30 éves lettem. Jancsi meg 5 hetes. Szépen hízik, kisimultak a kis vonásai, már néha-néha visszamosolyog. Nagyon szeret szép békésen fürödni, ma a kertben fürdettem, mert jó meleg volt.
Képek minderről:
De jó, végre egy Rochlitz-nagyszülős kép! Ráadásul milyen jó! Igazán cukik vagytok mind-mind.
VálaszTörlés